Sikersztori

20140309_165833Egy nagyon kedves tanítványom vetette papírra tanfolyami élményeit és azt az utat, amit azóta járt be és még tervez bejárni a jövőben. Ekkora ereje lehet három napnak? Képes megváltoztatni, új célokat adni életünknek? Ledönthet falakat és elhitetheti velünk, hogy valóban képesek vagyunk bármire, amit csak szeretnénk? Ismerjük meg a válaszokat együtt Rózsa történetéből!

Kedves Xénia!

Örömömre szolgál, hogy lehetőséget adtál, gondolataimat, élményeimet másokkal megosztani.

Néhány szót magamról. 56 évvel ezelőtt születtem egy kis balatonparti településen igen szokatlan és izgalmas körülmények között. Születésemkor az orvosok közölték az édesanyámmal, hogy sajnos életképtelen vagyok, én viszont rettentően élni akartam, így egy ápolónő úgy döntött, hogy talán… hátha…..és most itt vagyok. Úgy gondolom ennek a történésnek is köze volt a pályaválasztásomhoz, ugyanis ápolónő lettem. Nagyon szerettem.

Emlékszem, kicsit mindig kreatív voltam, azonban soha nem rajzoltam. Egy időben varrtam, kézimunkáztam, nagyon szerettem hímezni, kötöttem, horgoltam. Amikor papír és ceruza volt a kezembe mindig firkáltam. Nagy érdeklődéssel néztem képeket, festményeket, rajzokat és nem értettem, hogy lehet ilyen gyönyörűségeket alkotni. Kicsit sóvárogva gondoltam arra, milyen szerencsés ember az, aki ilyen kincs birtokában van.

Körülbelül három éve részt vettünk férjemmel egy agykontroll tanfolyamon. Hihetetlenül jól éreztem magam. Itt hallottam először a Jobb agyféltekés rajzolásról. Akkor nem foglalkoztam vele konkrétan, de egyre gyakrabban gondoltam rá. Egy évvel ezelőtt elhatároztam, hogy jelentkezem egyre. Igen ám, de melyiket válasszam a sok meghirdetett közül? Keresgélés közben találtam Rád, Xénia. Felkeltette az érdeklődésemet az agykontroll, mint közös érdeklődés. Nem haboztam, a megérzésemre hallgatva jelentkeztem. A mai napig ÉRZEM annak a néhány napnak az emlékét és élvezem a hatását.

20140302_131904Kicsit izgultam az induláskor, de tele voltam várakozással. El sem tudtam képzelni mit fogunk csinálni, és hogy fogok boldogulni. Hogy fogok én három nap alatt megtanulni rajzolni úgy, hogy korábban a pálcikaembernél csak egy kicsit tudtam szebbet rajzolni. Bevallom őszintén kicsit féltem nehogy csalódás érjen. Végül teljesen nyugodtan érkeztem meg, elhatároztam,hogy minden tőlem telhetőt megteszek, amit lehet. Az első nap, ismerkedés az emberi agy kiaknázatlan képességeivel, a bal agyfélteke korlátozásaival egyre érdekesebbé vált számomra. Izgalommal kezdtem bele minden 20140309_143949feladatba, annak ellenére, hogy még nem tudtam mi fog kerekedni belőle. Az első nap végére megtapasztaltam a változást, másként néztem a világot és tudtam, hogy sikerülni fog.

Xénia! Az egyéniséged, a hihetetlen türelmed, figyelmességed, nyugalmad rendkívül erős hatással volt rám. Az egyébként pozitív beállítottságomat és nyugalmamat még inkább erősítette. Van köztünk néhány év „távolság” mármint korban, de ez menet közben elveszett. Egyáltalán nem volt zavaró a korkülönbség és hogy jóval fiatalabb a „tanárom”, akitől tanulok valami rendkívülit, valami újat. A második és harmadik nap varázslat volt számomra. Nem akartam hinni a szememnek. Nem akartam elhinni, hogy én rajzoltam azokat a képeket, amik előttem voltak az utolsó nap.Rozsa_arc

A tanfolyam után napokig nem tértem magamhoz. Mindent más szemmel kezdtem nézni és ez a mai napig így van. Más fajta érdeklődéssel kezdtem figyelni a körülöttünk lévő világot, azt gondoltam eddig is ezt tettem, igen ám de másként. Kavarogtak a fejembe a gondolatok és tervek. Mindent le akartam rajzolni. Alig vártam, hogy rajzolhassak. Azt viszont megfogadtam, hogy ezt csak akkor teszem, ha ebben nem zavar meg semmi és senki. A tanfolyam utáni első hétvégén jó alkalom adódott erre. Egyedül voltam otthon, nem zavarhatott meg semmi, még a telefonomat is lehalkítottam. Rettentően izgultam, igyekeztem feleleveníteni az elmúlt hétvégét. Mindent a kezem ügyébe készítettem, ismétlésként elolvastam a Tőled kapott Rajzolós kisokost és a megtanult ráhangolódást szigorúan végigcsinálva belekezdtem a nagy alkotásba. Az első választásom ráadásul az interneten talált nem túl könnyű portréra esett. Egy idős igen ráncos öregember portréja volt. A rajz sikerült. Jó lett. Azóta is ragaszkodom ahhoz, hogy hetente egy rajzot elkészítsek.

SAM_0022 (2)Eleinte addig nem nyugodtam, amíg a megkezdett rajzot be nem fejeztem. Előfordult, hogy a férjem már lefeküdt és én még 11 órakor rajzoltam. Ma már nem zavar annyira, ha esetleg nem tudom befejezni teljesen, de azért erre törekszem. Többször előfordul, hogy másnap, amikor ránézek a rajzra látom meg a hibát és igyekszem korrigálni. Kezdetben szigorúan minden kis trükköt betartottam, amit a tanfolyamon tanultunk az elvonatkoztatás könnyítéséhez, majd idővel már ezeket elhagyva is sikerült jobb agyféltekés módban alkotnom.

A kollégáimról (13 fő), mindenkiről készítettem rajzot ajándékba. Mindenki nagyon örült. Ez a próbálkozás kicsit nehezebben ment. Sokat tűnődtem, hogy miért. Valószínű egy ismert emberről készült rajzolásnál jobban befolyásol a már a fejembe kialakult kép róla. Nehezen tudtam elvonatkoztatni róla. A legjobbak mindig az ismeretlenről készült portrék lettek.

Egy alkalommal gondoltam megpróbálom kicsit eltérően a szokásostól. Fekete rajzlapot vásároltam és arra csak fehér ceruzával rajzoltam. Hihetetlen lett a hatás.

Vannak kedves történeteim is a rajzolással kapcsolatban:

A kis unokám 9 éves. Mindig gond volt kicsit a kézügyességével, főleg a rajzolással. Ha velem volt, mindig figyelte azt, ahogy rajzolok és egyszer csak ő is kedvet kapott hozzá. Együtt rajzoltunk. Meglepetésünkre beadott az iskolába a bábszínház által meghirdetett rajzversenyre egy rajzot. A beküldött 3000 rajzból az övé is bekerült ez első 30 díjnyertes rajz közé.

Egy alkalommal mutattam a főnökömnek egy-két rajzomról készült fotót és hitetlenkedett,hogy ezt biztosan nem én rajzoltam. Azt mondta, hogy most azonnal hagyjam abba a munkát és csak rajzoljak. Jól esett ez a jelzés és még inkább megerősített abba, hogy ezzel érdemes foglalkoznom.

Az elmúlt év végén a karácsonyi ünnepek előtt kaptam egy meghívást egy továbbképzéssel egybekötött vacsorára. A szervező hölgyekkel igen jó kapcsolat alakult ki az elmúlt évek alatt a munkám kapcsán. Elhatároztam, hogy készítek ajándékba mind a három kolléganőről egy rajzot. Az interneten találtam róluk fotót, az alapján készítettem. Nem sikerült rosszul. Egyikőjük, amikor kibontotta az ajándékot felkiáltott, „de hiszen ez én vagyok”. Kedves reakció volt.

A lakásba kialakítottam egy kis sarkot, ami csak a rajzról szól. A férjem hihetetlenül kedves és segítőkész. Támogat ebben a tevékenységemben maximálisan. A családomtól is folyamatosan kapom a biztatást és tudom,hogy olyan „hobbyra akadtam”, amit gyakorolni és fejleszteni szeretnék amíg csak módom van rá!

DSCN2129A fekete-fehér Jobb agyféltekés rajztanfolyam után eltelt egy év, amikor elhatároztam, hogy most szeretném a színes Jobb agyféltekés festőtanfolyamot is megismerni! Így ismételten jelentkeztem Nálad, Xénia. Az élmény hasonlóan elképesztő és izgalmas volt a korábbihoz. Megismerni a színek világát a benne rejlő lehetőségeket fantasztikus. Most abban a helyzetben vagyok, hogy szívesen rajzolok és szívesen festek. A színes tanfolyamot követően eleinte csak a színes pasztell ceruzával rajzolgattam, ismerkedtem a lehetőségekkel. Az egyik nagy élményem az unokám színes képe lett. Most sem tudom hogy csináltam. Az első festett képet most készítettem a napokban, egy tájképet, aqurellel. Először nem tetszett igazán, de amikor teljesen megszáradt ahányszor ránéztem mindig jobban tetszett, pláne amikor egy kollégám azt mondta ez olyan mintha kinézne az ablakán, ugyanazt a tájat látja a képemen.

Milyen terveim vannak? Azt, ami most a „kezembe” van, szeretném a lehető legmagasabb szintre fejleszteni, kihozni magamból a maximumot. Kiállításon való részvételtől sem riadnék vissza. Egy biztos, soha nem fenyeget az unalom veszélye a nyugdíjas éveim alatt sem. Beleszerettem egy tevékenységbe, ami mindig kicsit az álmom volt, és mint lehetőség mindig velem lesz.

Hogy mit üzenek a leendő tanfolyamosoknak? Ne habozzatok! Ha foglalkoztat a gondolat meg kell próbálni, garantált a sikerélmény! Az, hogy „szerelem” lesz-e ebből a próbálkozásból vagy sem az csak azután dől el és egyedül csak rajtatok múlik!

Sok sikert kívánok minden már rajzolónak és leendő rajzolónak egyaránt!

Patakiné Rózsa

Advertisement